Szabad strand

Egy lépéssel Darla mögött állok, és hagyom, hogy nyugodtan válogasson. A ragyogó napsütésben, a friss, sósvíz illatú szellőben mindenki sokkal ráérősebbnek, derűsebbnek tűnik. Mi is ráérünk…
Mindkét hüvelykujjamat a katonai gyakorló derekába akasztom, a testsúlyom jelentősebb részét a bal lábamra helyezve a válla fölött veszem szemügyre én is a kínálatot, amíg Darla döntésre jut. A mögöttünk közlekedők elől jó eséllyel teljesen kitakarom az unokahúgomat; - noha az elmúlt években jócskán megnyúlt és ahogy sorra növi ki a bájosan gyermeki vonásait, ijesztő tempóban kezd egyre felnőttebbé válni - karcsú termetével még mindig olyan nagyon törékenynek tűnik hozzám képest.
Átfut a gondolataim között, vajon el tudok-e majd vonatkoztatni valaha attól a ténytől, hogy szinte tegnapnak tűnik mikor nem is olyan messze innen a tengerparton a nyakamban ülve próbált túllátni a horizonton. Együtt találgattuk, mi lehet a látóhatáron túl, a keskeny vonal mögött, ahol a végtelennek tetsző víz összeér az éggel.
A kérdése ránt vissza a jelenbe. Kiszélesedik a mosolyom, és megcsóválom a fejem.
- Ez nem kérdés… Ha nem tudsz választani, akkor mindegyik…
A pult mögött álló nőnek egy biccentéssel és egy cinkos kacsintással is megerősítem a döntést, így ha Darla nem tiltakozik elég gyorsan és hatékonyan, akkor mindegyik felsorolt fagylaltból kap.
A belőle áradó lelkes elevenség engem is feltölt energiával. Hiába vagyok mindössze húsz perc alvásnak mondott szundikálással egy éjszakai műszak után, a fáradtság lassan háttérbe húzódik. Sosem mondanék nemet a testvéreim srácainak, amikor szeretnének velem időt tölteni és szabad vagyok.
- Szabadnapon, mikor kikapcsolódni jöttünk? Semmi sem lehet túl sok! Úgy hallom egyébként is megérdemled a lazítást…
Tudom, mennyit tanulnak mostanában a lányok, és van sejtésem arról is, mekkora nyomás nehezedik az egész családra a közelgő házassági határidők miatt is.
Ha Darla megkapta a fagyalaltját, csak akkor lépek közelebb a pulthoz. Én nem bonyolítom, maradok a csokoládénál. Nekem nem kell hozzá pluszban semmi, viszont dupla adagban fogyasztom.
A végén a bal csuklómat áthúzom a terminál felett, a visszajelző LED pedig zölden felvillan, jelezve a tranzakció sikeres befejezését.
- Irány a vízpart?
Nem is annyira kérdés ez, sokkal inkább invitálásnak szánom. A lépéseimet magától értetődő természetességgel igazítom Darláéhoz, a kérdéséhez csatolt kérlelő tekintet láttán pedig legszívesebben játékosan beleborzolnék a hajába, mint amikor még csak ötéves volt. Azonban a nagykamasz leányzóval, vagyis inkább ifjú hölggyel szemben ezt már aligha lenne okos ötlet megengednem magamnak. Még a régi szép idők emlékére is.
Így csak rámosolygok, és éppen csak jelzés értékkel, finomam a vállához koccantom a felkaromat.
- Bármikor, amikor nem kell dolgoznom. Hvjatok, és jövök...
Még pár lépés, mielőtt újra megszólalnék.
- Mesélj, hogy vagy?.
Kváncsi vagyok, hogy érzi magát, hogy bírja a rá, a rájuk nehezedő nyomást, vagy éppen mi jár a fejében, mi foglalkoztatja .